15 aug Autóipar, SSC, külföldi munka – Így alakult át a magyar foglalkoztatás
Öt év alatt nagyot erősödött a magyar munkaerőpiac, de a foglalkoztatottság bővülése mögött érdekes folyamatok húzódnak meg. Nem csak a magas presztízsű, hanem az alacsony, képzettség nélküli munkák száma is jelentősen növekedett, miközben egyre több ágazatból vándoroltak külföldre 2011 és 2016 között. A szakképzett magyar ipari munkások már több mint 5%-a külföldön dolgozik. Az időszakban jelentősen nőtt a járműgyártásban és az szolgáltatóközpontokban (SSC-kben) dolgozók száma, de a közszféra sem csökkent. Az alábbiakban a KSH mikrocenzusa alapján készült kutatást ismertetjük.
A munkaerőpiacot a következő tendenciák határozták meg 2011 és 2016 között:
- A gazdasági aktivitás erősödött és a gazdaságilag aktívak összetétele is kedvezően alakult, nőtt a foglalkoztatottak és csökkent a munkanélküliek aránya a társadalomban.
- A nyugdíjkorhatár folyamatos emelkedése növelte az idősebb korcsoportok munkaerőpiaci részvételét.
- A nyugdíjjogosultságok átalakítása és a szociális segélyezési rendszer szigorítása jelentős létszámú, korábban inaktív csoportokat terelt a munkaerőpiacra.
- A közfoglalkoztatás kiterjesztése elsősorban a szakképzetlen munkát végzők körét duzzasztotta.
- A munkavállalási célú migráció elsősorban a fiatal és középkorú, szakképzett népességet érintette.
A foglalkoztatottak számának emelkedésével párhuzamosan a rétegszerkezetben is számottevő változások történtek
– állapítja meg a KSH a 2016-os mikrocenzusról kiadott elemzésében.
A korábbi vizsgálatok szerint a magyar foglalkozási szerkezet nemzetközi összehasonlításban lefele eltolódott: vagyis az európai centrumországokhoz képest a magyar foglalkozási szerkezetben nagyobb az alacsonyabb presztízsű, illetve kedvezőtlenebb jövedelmet, valamint munkakörülményeket biztosító állások aránya, miközben jóval kisebb súllyal vannak jelen a foglalkozási szerkezet felső szegmenséhez sorolható vezetői, illetve értelmiségi foglalkozások.
A magyar társadalom e strukturális torzulásaihoz ráadásul kedvezőtlen, polarizációs trendek társultak, amelyek szerint az elmúlt évtizedekben a foglalkozási szerkezetnek elsősorban a felső, illetve az alsó része tudott bővülni, miközben csökkent a középső szegmenshez sorolható foglalkozások aránya.
Ami a friss változásokat illeti, a foglalkoztatottak számának és arányának nagymértékű növekedése a rétegszerkezet egészére kiterjedt. Az abszolút számokat tekintve a foglalkozási hierarchia mindegyik szintjén bővülés tapasztalható a 2011. évi népszámlálás során mérthez képest.
A felső és a középszintű vezetők aránya nem változott a vizsgált öt évben, részesedésük nem érte el a 3%-ot. A rétegen belül az alkalmazottként dolgozók száma és aránya kismértékben növekedett, a nagyvállalkozók, munkáltatók csoportjai lényegében nem változtak. Bővült viszont a magasan képzett értelmiségiek és beosztott hivatalnokok rétege, 2011-hez képest 1 százalékpontos növekedéssel 8% fölé emelkedett a részarányuk.
Az alsó szintű vezetők, alsó szintű értelmiségiek rétege még erőteljesebben növekedett, közel 2 százalékpontos növekedéssel 19%-ot képviselt 2016-ban a foglalkoztatottak körében. A növekedést szinte kizárólag az alsó szintű vezetők létszámának megduplázódása okozta, a többi alcsoportban nem történt releváns változás.
A rétegstruktúra középső része szűkült a 2011. évi népszámláláshoz képest. A legnagyobb létszámú, tevékenységét illetően igen heterogén összetételű “egyéb technikusi, irodai, szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúak” rétege arányát tekintve nagy veszteséget szenvedett el, 25-ről 23%-ra csökkent.
Az egyes alrétegeket különböző módon érintették a megfigyelt időszak változásai:
- az egyéb technikusi, valamint az irodai foglalkozásúak aránya alig változott,
- a szakképzett kereskedelmi foglalkozásúak a létszámnövekedés ellenére is veszítettek részesedésükből, figyelemre méltó továbbá, hogy 4,3%-uk külföldi telephelyen dolgozott, ami ebben a népes alrétegben 16 ezer főt jelent,
- a szolgáltatási foglalkozásúak száma és aránya viszont jelentősen csökkent, arányuk 2 százalékponttal 9%-ra esett vissza.
 Klikk a képre! |
- A válságban a legnagyobb veszteséget elszenvedő csoport, a szakképzett ipari munkások összességében kicsit erősödött öt év alatt, különösen a közvetlen termelésirányítók alrétege bővült. A növekedéshez jelentős mértékben járult hozzá a külföldi munkavégzés, a külföldi telephelyen foglalkoztatottak aránya a rétegen belül 5,4% volt.
- A külföldi munkavégzés az “egyéb szakképzett ipari” foglalkozásúakra (pl. fémmegmunkálók és építőipari szakemberek) volt leginkább jellemző, 6,1%-uk az országhatáron túl dolgozott. A külföldi munkavállalás különösen a betanított ipari foglalkozásúak valamint a gépkezelők és összeszerelők között népszerű.
- Míg a szakképzett és betanított munkások köre 2001-hez képest jelentősen csökkent, addig a szakképzetlen munkát végzők csoportja tovább bővült, még a 2011-esszinthez képest is. 2016-ban a foglalkoztatottaknak már 9,7%-a tartozott ide, közülük 3,1% külföldön vállalt munkát.
Több képzetlen munkakör
Ahogy 2001 és 2011 között, úgy az utóbbi években is folytatódott az a trend, hogy a különböző szintű szakképzettséget feltételező pozíciók aránya csökkent, miközben a képzettséget nem igénylőké nőtt.
2011-hez képest tovább csökkent a szakmunkások, illetve a betanított munkások aránya, miközben a növekedett a segédmunkások, illetve a mezőgazdasági fizikai munkát végzők súlya a foglalkozási szerkezetben.
Az “önálló rétegként” megjelenő közfoglalkoztatottak száma 2011-hez képest jelentősen növekedett, 2016-ban a foglalkoztatottak 4,3%-a dolgozott közmunkásként.
Bővülő járműgyártás, SSC-k, közszféra
A foglalkoztatottak ágazati szerkezetének alakulásában érzékelhető a járműgyártásban történt nagyberuházások létszám- és aránynövelő hatása, de a gépgyártásban is figyelemre méltó növekedést tapasztalhatunk.
A szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás a külföldi munkahelyek elszívó hatása miatt kialakuló munkaerőhiány ellenére is jelentős növekedést produkált.
Az adminisztratív és szolgáltatást támogató tevékenységek ágazatának erősödésében nagy szerepe van a Magyarországot igen kedvelő és ezért ide települő üzleti-szolgáltató központoknak (shared service center), amelyek a magasan képzett munkaerőt szívják fel.
A legjelentősebb létszámnövekedés mégis a közigazgatásban valósult meg, amely csak részben magyarázható azzal, hogy a közfoglalkoztatottak jellemzően ebbe az ágazatba vannak. Vagyis összességében egyértelmű, hogy a túlburjánzott közszféra leépítése még várat magára.
Hogyan értékeljük a munkánkat?
- Minél kedvezőbb foglalkozási pozícióban van valaki, annál valószínűbb, hogy szubjektív osztályhelyzetét is kedvezőbbnek érzékeli.
- A kérdezettek 6,2%-a sorolja magát a felső középosztályba, illetve a felső osztályba, akik legnagyobb arányban a nagyvállalkozók, a felső és a középszintű vezetők, illetve a magasan képzett értelmiségiek közül kerülnek ki.
- A népesség legnagyobb hányada, 42%-a a középosztályhoz tartozónak vallja magát, e kategóriában a magas, illetve alsó szintű vezetők és értelmiségiek, valamint az önálló foglalkozásúak felülreprezentáltak.
- Munkásosztályi identitással a kérdezettek 24%-a rendelkezik. A legnagyobb arányban a különböző munkásrétegek választják ezt a kategóriát, de különösen a szakmunkások és a betanított munkások körében jelentős azoknak a hányada, akik az alsó középosztályhoz vagy a középosztályhoz tartozónak érzik magukat.
- A segédmunkásoknál a munkásosztályi pozíció mellett jelentős azoknak a hányada, akik az alsó osztályhoz sorolják magukat.
5 év alatt történt “pár dolog”
A vizsgált öt évben a demográfiai csere (a népmozgalmi folyamatok, valamint a vándorlás), a külföldi munkavállalás, kiegészülve a foglalkoztatáspolitikai és a szociális ellátórendszert érintő változásokkal, valamint a nyugdíjkorhatár emelkedésével együtt alakították a magyar társadalom munkaerőpiaci, foglalkozási szerkezetét.
A Ratkó-gyerekek nagy létszámú generációja nyugdíjas korba lépett a vizsgált időszakban, az őket váltó fiatalabb kohorszok jóval kisebb létszámúak, de képzettségi összetételük kedvezőbb. Az idősebb korcsoportok munkaerőpiaci részvételét a nyugdíjkorhatár folyamatos emelkedése határozta meg, jelentősen növelve a munkaerőpiaci kínálatot, amit csak némileg ellensúlyozott a 40 év munkaviszonyt felmutatni tudó nők nyugdíjba vonulásának megkönnyítése.
A 60 év feletti munkavállalók több mint 160 ezer fővel járultak hozzá a foglalkoztatotti létszám növekedéséhez a vizsgált időszakban. Szintén a növekedés irányába hatott a rokkantsági és korkedvezményes nyugdíjjogosultságok átalakításának következtében a korábban inaktív népesség egy részének visszaterelése a munkaerőpiacra, csakúgy, mint a segélyezésirendszer átalakítása és “workfare” jellege, vagyis a munkanélküli ellátások időtartamának lecsökkentése, illetve az ellátások közfoglalkoztatásban való részvételhez kötése.
A munkaerőpiac változásaiban és szerkezeti összetételében nagy szerepe volt az évtizedet jellemző munkavállalási célú migrációnak is. 2011-től nyitotta meg kapuit a magyar munkavállalók előtt a német és az osztrák munkaerőpiac, amely elsősorban a szakképzett munkaerő számára nyújtott vonzó lehetőséget, leginkább fiatalok és középkorúak nagy létszámban történő kiáramlását segítve elő. A tartósan külföldön élők, kitelepülők nem elhanyagolható mértékben strukturálták át a hazai munkaerő-kínálatot, mind korösszetétel, mind pedig képzettség szempontjából.
A külföldi munkavállalás terjedése – a munkaerő kínálati és keresleti oldalának képzettségi szempontú illeszkedési problémái mellett – szerepet játszott a munkaerőhiány kialakulásában, ami 2016-ra a nemzetgazdaság bizonyos ágaiban már jelentős méreteket öltött. Külföldre pedig leginkább az átlagosnál képzettebbek vándoroltak, akiknek a létszáma több százezer lehet (300 és 600 ezer között szóródik a legtöbb becslés).
De a külföldi munkavégzés azok számára is vonzó alternatívát kínál, akik tartósan nem szeretnének külföldön letelepedni, ugyanakkor átmenetileg vállalják az elköltözést egy jobb munkáért vagy – ahogyan a többség (68%) teszi – ingázóként magyarországi lakóhelyükről járnak a szomszédos országokba dolgozni. A 2016-os mikrocenzus idején ez 107 ezer munkavállalót érintett.
A keresleti oldal vizsgálatánál a válság negatív foglalkoztatási hatásainak enyhítésére felfuttatott közfoglalkoztatási programokat kell megemlíteni, amelyek 100-200 ezer fővel duzzasztották a foglalkoztatottak számát. A résztvevők elsősorban az alacsony iskolai végzettségűek köréből kerültek ki, sok esetben olyan csoportokból, amelyek piaci elhelyezkedési esélyei nagyon alacsonyak.
(Címlapkép: Kisbenedek Attila / AFP)
